A múlt hibái 5.rész
Műfaja: Szerelmes, szomorú, családi
Főszereplők: Baekhyun( EXO) , Wendy( Red Velvet)
Wendy: Reggel korán keltem fel, mivel nem tudtam tovább aludni Baekhyun miatt. Ültem az ágyon nagy levegőket véve és gondolkoztam. Egészen napfelkeltéig ezt csináltam. Mikor már elmúlt 7 óra, felkeltem és felöltöztem, meg összeszedtem magam. Majd reggeliztem az apukámmal.
-Hallottam, hogy egész este forgolódtál. Baj van?-Kérdezte az apukám.
-Dehogy! Egyszerűen csak nem tudtam aludni.-Válaszoltam vissza, miközben a villámmal piszkáltam az ételt.
-Ugye.. Nem találkoztál azzal a fiúval?-Gyanakodóan nézett rám.
-Nem! Ha találkoztunk volna, akkor se érdekelt volna.-Hazudtam neki.
-Akkor jó. Bízok benned.-Fogta meg a kezem, ami az asztalon volt.
Én csak mosolyogtam rá. Nem szoktam hazudni, de ha általában ritkán hazudok, annak erős oka van. Ha apám megtudja, hogy beszéltem Baekhyun-nel és majdnem lebuktam, mivel majdnem elmondtam a nevemet, akkor apám lehet megölne. Már 13 éve őrzünk egy hatalmas titkot, igazából apám titkát. 13 éve apám egy maffia tagja volt és azt a feladatot kapta, hogy raboljon el 2 kijelölt szülőt, na ezek voltak Baekhyun szülei. Apukám azóta megtiltotta, hogy egyáltalán hozzá is szóljak Baekhyunhoz. Nem hoztuk fel ezt a témát soha, mindig úgy éreztem hogy apukám már elfelejtette, de ha elfelejti valaki a múltat az nem azt jelenti, hogy mások is elfelejtik. Ezzel tönkretette egy fiú életét és az enyémet is, hiszen szeretem Baekhyunt már 13 éve. Igaz, 13 éve én még csak 4 éves voltam Baekhyun 2, de akkor is legjobb barátok voltunk. Mikor megettem a reggelimet elmentem sétálni. Abban a parkba sétáltam, ahol először találkoztunk Baekhyunnal, meg ugye ahol tegnap találkoztam vele. Leültem a kedvenc padunkra és írtam a naplómba:
-'Kedves Naplóm! Itt vagyok azon a helyen, ahol megismertem életem első szerelmét. Nem bírom! Miért kell ennek az egész titkolózásnak a részese lennem? Még most is, 13 éve is szeretem Baekhyunt, de az apám borzalmas bűnt követett el. Ha ezt megtudná Baekhyun megutálna egy életre. Olyan, mintha csak tegnap történt volna, pedig már 13 éve volt. Tegnap is találkoztam vele pont ugyanezen a helyen. Ha 13 éve apám nem követte volna el azt a bűnt, nem kellene így élnem most, viszont akkor Baekhyunt se ismerném, de ez sokkal jobb lenne mint most. '
Becsuktam a naplómat és néztem az autókat. Gyerek nevetéseket hallottam a játszótérről. Megfordultam és láttam egy kislányt aki 4 éves lehetett ránézésre, és láttam egy kisfiút aki 2 éves lehetett. A kisfiú épp leesett a mászókáról és felsírt, ezután a kislány felsegítette őt és odavitte az anyukájához, aki tapaszt tett a kisfiú sebére. Elmosolyogtam ezen. Majd miután eszembe jutottak a régi emlékek csak mosolyogtam magamban mint egy idióta. Elmentem a legközelebbi fagyizóba. Sétáltam, miközben a finom fagyimat nyaltam. Leültem egy padra, ami egy szökőkút közelében volt. Hallgattam a szökőkút csobogását, a gyerekek kacaját, ahogy fröcskölték egymásra a vizet. Megláttam, hogy Baekhyun épp felém tart így felakartam állni és elmenni de késő volt, Baekhyun odaért hozzám és leült mellém.
-Szia Soohyun!-Mosolyogva köszönt nekem Baekhyun.
-Szia!-Mosolyogva visszaköszöntem.
Amikor meglátom őt csak mosolyogni tudok, pedig nem akarok.
-Hol vetted a fagyidat? Én is akarok!
-Itt.. Van itt egy közeli fagyizó. Elkísérjelek?
-Örülnék.
Elkísértem őt. Vett magának is egy fagyit és elkezdtünk együtt sétálni miközben nyaltuk a fagyinkat.
-Hány éves vagy?-Kérdeztem tőle. Persze tudtam a korát, de úgy tettem mint ha nem tudnám, elvégre így hihetőbb.
-25. És te?
-27. Végre egy fiatalabb nálam!
-Ez nem ér!-Vágta be a durcit cukin.
-De cuki vagy!-Húztam meg a pofa zacskóját, ahogy a felnőttek szokták a cuki kisgyerekeknek.
-Áuu! Ez fájt!-Fogta meg az arcát.
-Bocsi! Te aztán férfi vagy!-Nevettem.
-Egy férfinak is szokott sok minden fájni! De én tényleg egy igazi férfi vagyok!-Húzta ki magát és elkezdett férfiasan menni.
-Állj le! Ez neked nem megy!-Nevettem.
Ő nem hagyta abba, én csak nevettem. Majd elbotlott a saját lábába, és a pólója tiszta fagyi lett. Elsőre megijedtem, de mikor láttam hogy nincs semmi baja, nevettem.
-Ne nevess! Segíts fel, vegyél nekem új fagyit és mosd ki a pólómat!
-És miért én? Te estél el, te akartál menőzni a férfiasságoddal. Ami nincs!-Kinyújtottam a nyelvem felé és nevettem.
-Menj a..-Nem mondta ki inkább, de tudom mire gondolt.
Felsegítettem és kidobtam a fagyiját ami koszos volt, mivel a földre is leesett.
-A fagyim!-Úgy tett mint egy kisgyerek aki sírt a fagyija miatt.
-Majd ha lesz pénzem, tartozok neked egy fagyival.
-Tényleg? De hiszen tényleg nem te tehetsz róla.
-Tudom! De úgy érzem megsajnáltalak..-Nevettem!
-Kösz.. Nem szeretem ha az emberek megsajnálnak.
-Ez van! Azért is megsajnállak. A pólódat meg kimossam?
-Szívesen mondanék nemet, de úgy érzem hogy lusta vagyok kimosni, szóval a válaszom igen.
-Oké, akkor kimosom.
Megnéztem a telefonomon az időt. Már apukám elment dolgozni, így hazavihetem Baekhyunt és kimoshatom a pólóját.
-Gyere át hozzánk.
-Nem gond?
-Nem! Apám nem rég ment el dolgozni.
-Akkor jó. És az anyukád?
-Ő... Az mindegy. De ő sincs otthon.
-Akkor mehetünk.
Elindultunk hozzánk. Anyukám igazából Amerikában van, ott dolgozik. De amúgy is elhagyott minket apu bűne miatt, de ezt megértem. Ha tehetném, én is legszívesebben elhúznám innen a csíkot. Megérkeztünk.
-Vedd le a pólód, kimosom..
-Ööö.. Ugye, nem azt gondolod, hogy itt fogom előtted levenni?
-Keresek másik pólót, utána leveheted.-Bementem az apám szobájába, és olyan pólót próbáltam keresni amit apám ritkán vesz fel. Majd kimentem és neki dobtam apám pólóját, kimentem a szobából, ő addig levette a pólóját és az apámét vette fel. Visszamentem, megfogtam az ő koszos pólóját és a fürdőszobába mentem vele. Elkezdtem indítani a mosást. Majd kimentem hozzá.
-27 éves vagy és még mindig a szüleiddel élsz?
-Nekem jó ez így! És te külön élsz?
-Ők már. Nem élnek...
-Sajnálom!-Végül is ezt tudtam, de megkérdeztem hogy fent tartsam az álcámat.
Leültünk a kanapéra és elkezdtük nézni a tv-t. Mikor vége lett a mosásnak, este lett és mindketten aludtunk már a kanapén.
/Folytatás/
