Műfaja: Szerelmes, szomorú, családi
Főszereplők: Baekhyun( EXO) , Wendy( Red Velvet)
Baekhyun: Reggel arra keltem fel, hogy valaki ráhajtja a fejét a vállamra. Mikor kinyitottam a szemem, megpillantottam az alvó Wendy-t és rájöttem, hogy nála aludtam. Próbáltam levenni a fejét a vállamról úgy, hogy ne ébresszem fel, ami sikerült. Felálltam a kanapéról, Wendy meg ledőlt rá. Lassan elindultam a mosdóba és elvégeztem a dolgom, meg is mostam az arcom. Mivel már a mosógép befejezte a mosást, ezért kivettem a pólómat a gépből és a ruhaszárítóra tettem. Majd lassan a konyha felé vettem az irányt, mikor felkorgott hangosan a hasam. Azt hittem, hogy Wendy felébredt ezért rögtön ránéztem, de úgy látszik elég mélyen aludt. A konyhába érve kinyitottam a hűtőt, valami ételt keresve amit össze tudnék dobni. Majd rántottát kezdtem csinálni. Amikor kész lett Wendy felébredt és a konyhába jött.
-Jó reggelt!-Mondta álmosan a szemét törölgetve.
-Jó reggelt! Bocsánat, hogy elaludtam a kanapén.
-Semmi baj! Kivetted a pólódat a mosógépből?
-Igen, kiterítettem a ruhaszárítóra.
-Akkor jó. Rántotta illatot érzek.
-Eltaláltad! Azt csinálok, vagyis csináltam mert már kész van...
Elővettem 2 tányért és rátettem a rántottát, elővettem 2 poharat és kávét csináltam bele. Majd leültünk az asztalhoz és enni kezdtünk.
-Köszönöm.-Mondta Wendy majd rápillantott az órára.-Menned kell!
-Miért? Ennyire nem bírsz?
-Dehogyis! Bírlak, csak.. apám hamarosan hazajön és kinyír ha megtudja, hogy egy fiú aludt itt a tudta nélkül. Na érted..
-Ez igaz! Akkor elviszem a pólómat, és ezt a pólót is.-Mutatok a rajtam lévő pólóra, amit még este adott Wendy.
-Oké! Majd ha talizunk elkérem de nem fontos..-A fürdőbe szaladt és a pólómmal a kezébe jött vissza amit elvettem tőle.
-Köszönöm! Szia!
-Nincs mit! Szia!-Szó szerint kilökött az ajtón, én meg csak néztem egy nagyot de elmentem.
Beszálltam a liftbe és lefelé tartottam. Mikor leértem a földszintre az ajtó kinyílt és megláttam egy férfit aki beakart szállni a liftbe. A férfi nagyon ismerős volt és ő is úgy tekintett rám mint ha ismerne. Egy ideig mélyen néztünk egymás szemébe mikor a lift ajtó becsukódott, de a férfi megállította és szét tolta, majd beszállt én meg ki. Mikor becsukódott az ajtó és elindult felfelé a lift, én ott álltam a lift előtt és gondolkoztam, hogy miért volt ennyire ismerős ez a férfi. Majd lassan elindultam haza.
Wendy: Gyorsan rendbe raktam magam, a kanapét és elmosogattam. Majd az apám hazajött és rögtön hozzám jött idegesen.
-Itt volt.. Az épületbe volt!-Szólt hozzám idegesen.
-Ki?
-Baekhyun!-Emelte fel a hangját és fogta a fejét.
Éreztem, hogy egy pillanatra megállt a szívem dobogása. Féltem, hogy mi is történt az előbbi pár percben.
-Ugye.. Nem láttátok egymást?
-Nem!-Vágtam rá.
-Akkor megnyugodtam.. Ha az apját nem öltem volna meg, én haltam volna meg, ugye ezt megérted?
-Meg de.. A feleséget is megölted, pedig neki semmi köze nem volt hozzá..
-Nem értenéd meg! Semmi közöd hozzá!
-A lányod vagyok, persze hogy van hozzá közöm! Mond el!
-Nem.. Nem akarlak belerángatni ebbe!
-Már úgy is bele vagyok rángatva..
-Mindegy. Nem akarok erről beszélni!
-Szerinted én akarok? Tönkre tetted az életemet, és egy fiú életét is...
-A tiédet miért tettem volna tönkre?
-Az apám egy maffia tagja volt! És.. legjobb barátom volt Baekhyun..
-Találsz más barátot!
-Könnyű ezt mondani.. Most sincsenek barátaim!
-Mi az hogy nincsenek?
-Ha valaki neked nem tetszik, eltiltod tőlem, szerinted?-A szobámba mentem idegesen.
Legszívesebben sírtam volna, de nem tettem mert tudom, hogy az nem oldana meg semmit. Leültem a földre az ajtó elé és bámultam mereven előre.
Baekhyun: Mikor hazaértem, kiterítettem a vizes pólómat, majd levettem azt a pólót amit Wendy adott és azt mostam ki, másikat vettem fel. Leültem az ágyamra. Még mindig azon törtem a fejem, hogy honnan volt ismerős az a férfi. Este kiültem az udvarra és nézegettem a szép csillagokat. Megláttam egy hulló csillagot, becsuktam a szemem és kívántam, majd kinyitottam a szemem és tovább merengtem az éjszakai égboltban. Majd eszembe jutottak a régi emlékek, könnyek szöktek a szemembe.
~23 évvel korábban~
Baekhyun: Apával kint ültünk az udvaron este és az ölében ülve néztük a csillagokat. Egy hullócsillag jött.
-Csukd be a szemed, és gyorsan kívánj valamit.-Mondta az apukám, miközben ő ezt tette, majd én követtem.
-Ezt miért kellett?-Kérdeztem őt értetlenkedve.
-Az emberek ha hullócsillagot látnak kívánnak.
-És miért?
-Azért mert a hullócsillag elég ritka eset, egy élmény ha te látsz az életedben. Általában, ami ritka akkor az emberek valami nem mindennapit csinálnak. Például, ennél az esetnél. Nem mindennap láthatsz hullócsillagot, és az emberek nem mindennap kívánnak, persze van aki igen.
-Apa! Teljesülnek a kívánságok ha kívánunk?
-Néha igen, néha nem. De a legfontosabb az, hogy ha kívánsz utána ne mond el senkinek a kívánságodat addig amíg nem teljesül. Ha elmondod, nem fog teljesülni.
Fogtam be gyorsan a számat. Az apukám felnevettet.
~Napjainkban~
Baekhyun: Még mindig könnyezve és mosolyogva néztem az eget. Majd mikor lehűlt a levegő, bementem a házba és készültem lefeküdni. Mikor lefeküdtem, nem tudtam rögtön elaludni, inkább néztem a plafont és elképzeltem mint ha az lenne az ég. Majd lassan becsuktam a szemem, és elaludtam.
Wendy: Lassacskán lefeküdtem az ágyamra. Mivel a redőny nem volt teljesen lehúzva, ezért még ki láttam. Néztem az eget.
-Ugyanazt az eget nézzük, akárhol is állunk. Bármilyen messze vagy tőlem, megtalállak, csak követem az eget.-Ezeket mondtam magamba, majd szépen lassan elaludtam.
/Folytatás/
Legszívesebben sírtam volna, de nem tettem mert tudom, hogy az nem oldana meg semmit. Leültem a földre az ajtó elé és bámultam mereven előre.
Baekhyun: Mikor hazaértem, kiterítettem a vizes pólómat, majd levettem azt a pólót amit Wendy adott és azt mostam ki, másikat vettem fel. Leültem az ágyamra. Még mindig azon törtem a fejem, hogy honnan volt ismerős az a férfi. Este kiültem az udvarra és nézegettem a szép csillagokat. Megláttam egy hulló csillagot, becsuktam a szemem és kívántam, majd kinyitottam a szemem és tovább merengtem az éjszakai égboltban. Majd eszembe jutottak a régi emlékek, könnyek szöktek a szemembe.
~23 évvel korábban~
Baekhyun: Apával kint ültünk az udvaron este és az ölében ülve néztük a csillagokat. Egy hullócsillag jött.
-Csukd be a szemed, és gyorsan kívánj valamit.-Mondta az apukám, miközben ő ezt tette, majd én követtem.
-Ezt miért kellett?-Kérdeztem őt értetlenkedve.
-Az emberek ha hullócsillagot látnak kívánnak.
-És miért?
-Azért mert a hullócsillag elég ritka eset, egy élmény ha te látsz az életedben. Általában, ami ritka akkor az emberek valami nem mindennapit csinálnak. Például, ennél az esetnél. Nem mindennap láthatsz hullócsillagot, és az emberek nem mindennap kívánnak, persze van aki igen.
-Apa! Teljesülnek a kívánságok ha kívánunk?
-Néha igen, néha nem. De a legfontosabb az, hogy ha kívánsz utána ne mond el senkinek a kívánságodat addig amíg nem teljesül. Ha elmondod, nem fog teljesülni.
Fogtam be gyorsan a számat. Az apukám felnevettet.
~Napjainkban~
Baekhyun: Még mindig könnyezve és mosolyogva néztem az eget. Majd mikor lehűlt a levegő, bementem a házba és készültem lefeküdni. Mikor lefeküdtem, nem tudtam rögtön elaludni, inkább néztem a plafont és elképzeltem mint ha az lenne az ég. Majd lassan becsuktam a szemem, és elaludtam.
Wendy: Lassacskán lefeküdtem az ágyamra. Mivel a redőny nem volt teljesen lehúzva, ezért még ki láttam. Néztem az eget.
-Ugyanazt az eget nézzük, akárhol is állunk. Bármilyen messze vagy tőlem, megtalállak, csak követem az eget.-Ezeket mondtam magamba, majd szépen lassan elaludtam.
/Folytatás/