A múlt hibái: 2.rész

A múlt hibái 2.rész
Műfaj: Szerelmes, szomorú, családi
Főszereplők: Baekhyun( EXO) , Wendy( Red Velvet)



Baekhyun: Arra ébredtem fel, hogy körülöttem minden zajos és fehér köpenyes emberek állnak mellettem. Nem tudtam hol vagyok és miért, de minél előbb elszerettem volna innen menni. Mikor felébredtem, próbáltam képbe lenni, hogy pontosan mi is történt. Az egyik fehér köpenyes ember észrevette hogy fent vagyok, rám nézett és hozzám szólt:
-Ébren van? Jól van? Hányat mutatok?
Az ujjával mutatott egy számot, elsőre kettőt láttam mindenből, de pár másodperc múlva elkezdtem tisztán látni. 
-Hármat.-Válaszoltam.
Majd az orvos bólintott, mert tényleg hármat mutatott a kezével, majd megvizsgált. Rájöttem hogy ezek orvosok és kórházba vagyok.
-Doktor úr! Miért vagyok kórházban?-Szólitottam meg az orvost, miközben mérte a vérnyomásomat. 
-Összeestél az utcán.
-Miért?
-Azért mert több órán át megállás nélkül futottál, és nem is ettél meg ittál egész nap. Ezt máskor ne csináld!
-Sajnálom. Mikor mehetek haza?
-Ha nincs már gond, akkor ma már haza is mehetsz..
-És ha lesz gond?
-Értelemszerűen akkor még bent kell maradnod.
-Mosdóba kimehetek?
-Persze! Arra van.- mutatott a mosdó irányába.
Felálltam és kimentem a mosdóba. Mikor végeztem a mosdózással, a csapra támaszkodtam és a tükörbe néztem. Eszembe jutott megint az a lány. Lehet, hogy csak összekevertem valakivel, én meg itt aggódok és gondolkozok. Megmostam az arcomat, ittam a tenyeremből vizet és visszamentem. A kórtermembe feküdtem és pihentem. 
~Délután fél 4- kor~
Baekhyun: Hazamentem a kórházból. Lefürödtem, ettem és néztem a tv-t, majd lefeküdtem aludni. Reggel az ébresztőórám keltett fel, nem is tudtam hogy már hétfő van. Álmosan felkeltem és készülődni kezdtem. Mikor már teljesen kész voltam elindultam a táskámmal. Most egy kicsit hamarabb értem be, tehát még nem csöngettek. Gyorsan megcsináltam a házimat. Az egyik fiúosztálytársam odajött és lelökte a padról a cuccaimat és így szólt hozzám:
-Nem most írjuk meg a házit.. Mit csináltál tegnap, hogy nem akkor írtad meg?
-Semmi közöd hozzá! Vedd fel a cuccaimat és hagyj békén..-Válaszoltam vissza neki. 
Majd mélyen a szemembe nézett, én meg egy kicsit megijedtem ettől. 
-Te mit képzelsz magadról? Hogy beszélsz te velem?
-Bocsánat..- Mondtam remegve és meghajoltam 90 fokos szögbe előtte.
-Én is így gondoltam!-Az arcomba nevetett és tovább ment.
Én felvettem a földről a cuccaimat, amit az előbb vert le. Tovább írtam volna a házimat, de épp akkor csöngettek be az első órára. Sóhajtottam egyet. Pár perc múlva jött is a tanár, és persze hogy az a osztálytársam beárult engem a hiányos házim miatt. Idegesen vittem ki a tanárnak az ellenörzőmet, hogy beírja a rossz jegyet. Majd kicsöngettek és persze utolsónak mentem ki az udvarra. Az a srác megint odajött hozzám:
-Te szegény srác! Most sírva rohansz haza anyucihoz, mert egyest kaptál?- Nevetett!
Nagyon ideges voltam, ha a szüleimet felhozták. Felpattantam és behúztam a srácnak egyet. Persze, a barátai próbáltak ellökni, de nem nagyon ment nekik. A srác is visszaütött párszor, nem hagyta magát. Az egyik tanár szedett szét minket.
-Fejezzétek be! Ez egy iskola! Ide azért jöttök mert tanulni szeretnétek, ha jól tudom! Menjetek fel az igazgatóiba, de azonnal!- A végére kicsit felemelte a hangját.
Felmentünk az igazgatóiba morcosan. Be is mentünk hamar.
-Üljetek le.-Szólt az igazgató.
Mi leültünk.
-Mi történt pontosan?-Nézett ránk nyomozó szemmekkel.
-Ez az állat nekem jött. Az okát se tudom!-Válaszolta ártatlanul az osztálytársam.
Mérges voltam még mindig, de nem mutattam ki. 
-Miért?-Kérdezte az igazgató közbe jegyzetelt.
-Mert bunkó. Véletlenül neki rúgtam egy követ.
-Előbb nem azt mondta hogy még az okát se tudja?-Gyanakodva kezdett már nézni.
-Ööö..ezt mondtam, de.. eszembe jutott.
-Megint én kérek bocsánatot, Baekhyun. Szólj az egyik barátodnak, hogy kísérjen el az orvosiba. 
-De hiszen nincs is barátja!-Mondta az osztálytársam.
-Neked meg szíved..Menj! És utána haza is mehetsz..
-Héj!- Akadt ki az osztálytársam, és nézte felháborodva ahogy felállok és lassan távozom az igazgatóiból. 
Elmentem az orvosiba egyedül. Az orvos kezelte a sebeimet. Hirtelen eszembe jutott egy borzalmas emlék. Megrezzentem.
-Jól vagy?-Kérdezte az orvos.
Én nem válaszoltam csak a földet néztem és fogtam a hasamat. 
-Én..Inkább hazamegyek..-Válaszoltam dadogva.
-Menj csak! És pihenj..
Majd hazamentem lassan, pedig gyorsan szoktam. Ez a nap is eltelt.



      ~Folytatás~